Mennyire jól sikerült a tegnapi főzőcske! És milyen jók lettek a képek! Az egyik kedvencem egy Nusi-kép, amikor megláttam, hogy hogy sikerült, a padlóra ültem a röhögéstől. Olyan rajta, mint egy patológia könyvben bemutatott ovis, éppen kinyújtja a valamelyik kínai vacak által feketére színezett nyelvét. Nagyon durva jó. Mondjuk az sem rossz, amelyiken magát fotózza (szintén kinyújtott nyelvvel) a tükörben. És a kajás fotók! A wokban fortyogó, sülő húsok, a tojásos szószba beáztatott halak, a zöldségek, a dizájn, a díszítés... Muszáj lesz felraknom őket valahova, annyira jó visszanézni őket.
Fú, most jut csak eszembe, a megadurva italokat nem is örökítettük meg. Pedig mennyire durván jó volt a virágszirom ízű soursop lé, a papaja meg a licsi dzsúz pedig maga volt a megtestesült jóság. A téli dinnye léről azonban kiderült, hogy téli dinnye tea, és semmi különös, és mivel azt ittuk először, elvette a többiek kedvét a próbálkozástól. Pedig megérte.