Múltkor, amikor éhesen elképzeltem, mit kívánnék a jótündértől, ezek jutottak eszembe. Csoki, ropi, cigirágó. Valaki óvodás lakik énbennem.
szerda, január 21, 2004
Mekkora egy este!
MERÉNYLET A VILÁGŰRBEN
DIAVETÍTÉS FELNŐTTEKNEK
Micsoda előadás! Milyen kevés néző! Milyen zenék! Milyen szövegek! Milyen mókás zenés betétek! a legjobb a kakalinkás verekedés, meg az előtte levő pankráció. nem. nem is az, hanem amikor hipnotizálja az egyik űrlény, és aztán kimennek talpig (inkább nyakig) harisnyában az előtérbe, majd visszajönnek, és úgy dumálnak, mintha nem lennének nézők :)
örök szerelem a társulattal, flitteres ötöst érdemel a jelmez, az ötletek, a diaválasztás és a zene is. mesteri, isteni, imádlak titeket
az már mellékes, hogy az előadás helyett majdnem egy sítúrára fizettünk be, és kész hercehurca volt, mire sikerült a diavetítés bácsinak előhalásznia egy kasszát...
Az akciós előadás után (mivel eleinte - úgy tíz perccel az előadás előtt - csak mi ketten voltunk, a bácsi kijelentette, hogy féláron lehet megnézni a darabot, csak jöjjenek már emberek a kávézóból, de persze a hülye sítúrázók szartak bejönni - mindegy, az ő bajuk) a toldiban kötöttünk ki, és olyat-de-olyat dámáztunk, hogy szinte csorgott a könnyünk a nevetéstől. hát igen, parasztbuktató egy este volt ez, rendesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése