péntek
összefoglalás:
meló matrica férjével
kártyakreálás
kvantik buli műcarnok
részletezés:
- nagyon de nagyon szépen kijött azon az izén (nemtomhogyhíjják azt a műszert, talán luminométer, legyen az) a citrátszintázos mérés, amit sehogy sem tudtunk összehozni az elizaríderen. hurrá.
- ultimátum. mégiscsak felmentem balihoz, hogy megkreáljuk a djkártyákat, amik a fraktálháttérrel meg a többi frappáns kütyüvel abszolút pöpecek lettek. dizájnból jeles. hurrá.
- kvantikbuli. előtte nusiféle alapozás a mekiben, majd konczmíting, aztán irány a műcsarnok. ott volt mindenki, najó, nemis, tényleg, hol volt tomanek, hol maradt minek, és ambrus, sőt, anna miért nem jött el... volt dj riszörcs, jó volt, vicces zenét játszott, volt kvantik, jó volt, mi több, megadurván kurvajó volt, sőt asszem én is elérzékenyültem az aprikotmorning alatt, és valahogy a csabiféle mókától (mint eddig mindig) valahogy sehogy nem akaródzott hazamenni, de aztán már a lábam felmondta a szolgálatot, és ülve bólogattam, de ülve pont genyára láttam, és mivel a fülembe sugdosó kisördög nem hagyott nyugton, fogtam magam, odaültem mellé, megböktem a vállát, és aszontam bártan (mint aki eddig leszarta volna a témát, de ha már így találkoztunk, tisztázzuk az ügyet): - csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem köszönsz nekem.
lehajtott fejjel nagy érdeklődéssel vizslatta cipője aktuális állapotát - mert szégyellem magam.
hohohó, csillant fel a kegyetlen tanítónő szeme idebenn. - és ezért nem köszönsz? - mondta belőlem a korbácsát disznóvérben melengető szadista. az ezutáni pár mondatot feledje továbbra is bárgyú homály, a sztori vége három pontban végződik... hurrá.