Emésztés

tegnapi álom: para van, mert kakálnom kell, de a fürdőkád tele van vízzel. ötletek a megoldásra: majd kihalászom egy újsággal. nem jó, elázik. aztán az ébredésközeli racionalitás rámtör: van wc-nk is. hurrá.
mai álom: a kakaóscsiga kaotikus elegyet képez Cora kisasszonnyal, miközben Sámsonról nem tudni, miért terjesztik, hogy buzi. egyébként a kakaóscsiga meg a Cora kisasszony tegnapi, ezek szerint meg nem emésztett olvasmányélményeim, az előbbi stmworktől, a másik pedig Cortázartól. baszki, ez a Cora kisasszony nem semmi, komolyan. maga a történet is frappáns, azt a zavart feszültséget, ami a csinos nővérke meg a kamaszodó fiú között lebeg, azokat az agresszív kitöréseket és az utána következő zavarbajövéseket annyira-de-annyira frappánsan elkapta, hogy az már maga mennyei, de az, ahogy ezt tálalja, ahogy az egészet először az anya szemével látjuk, aztán a MONDAT KÖZEPÉN!!! átvált a fiú szemszögére, aztán meg ugyanígy, mondat közben a nővérére, és így tovább, körbe-körbe, baszki, komolyan ez a világirodalom legremekebbül megírt novellája.