MOTEL
"A történet a befejezéssel kezdődik, melyet a darab közepén egy nyitányszerű epilógus fog közre, mintegy záró akkordként visszautalva az utána következő előzményekre, amit egy visszaemlékezés indukál, s így a kezdet a vég nélküliség látszatát kelti, miközben az ellenkezőjét bizonygatja azzal, hogy kezdet és vég nem létezik, vagy hogy a két fogalom egy és ugyanaz."
Az előző körmondat természetesen híján van mindannak, amit az emberi elme elfogadhatónak tart, de nincs olyan lehetetlenség, amit ne lehetne lehetségesnek, vagy legalábbis hihetőnek feltüntetni. És amikor ez sikerült, jöhet az igazság, melynek a legnagyobb hazugságnak kell tűnnie, hogy aztán még egy hazugsággal el lehessen hitetni róla, hogy nem volt igaz, vagy igaz volt.
Ez a fajta dramaturgiai terror egy narrátor kezében összpontosul, aki természetesen elfogadhatónak feltüntetett ürügyekből kifolyólag, úgy aknázza alá a történetet fordulatokkal, hogy egy teljesen egyszerű, követhető, logikus történetet mesél végül el, és ez végképp nem igaz."

flitteres ötöst nekik! megadurva fiatal színészek, csupa ismerős arc, isteni mestermunka minden egyes karakter, elekferi egy tucat szerepben, a köpenyes kutatók, mint kísérleti alanyok, az idétlenül vihogó szobalány, mint álruhakészítő, és mint robot :), a boldogszületésnapos srác megdöbbentően buta arca, ónodieszter mellékszerepben, az a kamuzás az impulzusról, meg a hatásairól, ahogy a kutatók - mindegyik szemüveges pasas persze - bekattanak az impulzustól, ahogy beszélnek, ahogy vakaródzik az egyik a begörbített villával (lásd fotó), a másik, a mikiszerű meg fetreng a padlón vörösre vihogott fejjel miután tangóharmonikázott a laptoppal, és ahogy közben elrontják a szavakat, istenem, mennyire mókás ezt látni színpadon, a két idióta bérgyilkos, akik közül a vékony sráccal bulizott régen a Dini egy csomót, és a befejezés, a bizottsági ülés, na, kész, komolyan, jobb, mint a kopaszénekesnő, télleg, bodó viktor flitteres ötös.
irtó vicces utólag elolvasni a kritikákat. nem ad prekoncepciót, sem rossz szájízt, csak úgy szimplán vicces összevetni, hogy ő hogy gondolta, meg én milyennek éltem meg. vicces. és eszembe juttatta az attackot, ami szintén jó volt.