Varrónők Pesti
Jean-Claude Grumberg Varrónõk címû darabja a színmûvek azon csoportjába tartozik, amelyek kiindulópontja az úgynevezett "véletlen-dramaturgiát" hozza mûködésbe: véletlenszerûen lehet összeterelni egy csapatot például a fodrásznál, a gõzfürdõben, a focimeccsen vagy egy varrodában, mint Grumbergnél. És ha az idõpont a második világháború és az azt követõ néhány év, akkor adottak a sémák, kiszámítható a cselekmény, ha van. Grumbergnél nincs: élés van, azaz sorsok.
Eszenyi Enikõ rendezése a Pesti Színházban azt az egyetlen lehetõséget használja ki, ami adódik: a színészi játékot. A franciás intonációt a háttérben vetített képsorok és a zene biztosítják, eléjük-föléjük pedig kolléganõinek biztosít tágas terepet a sors- és jellemformálásra. Azt lehet hát nézni, hogy ki mit tud.
Pap Vera a "szoanyírt" kispolgár, státusát tekintve makulátlan háttérrel. És bár õ is cekkerben, lábasban hozza mindennapi ebédjét, mégis a többiek felett finomkodik-kényeskedik: külön ül, és szinte minden megszólalásával külön áll. És remekül múlik felette az idõ. Igó Éva a rangidõs bölcsességével próbálja simítani a konfliktusokat, igyekezete, embersége legbelülrõl jön. Hegyi Barbara harsány és sprõd egyéniséget játszik, akiben ott az örök lázadó - és nem érik, nem öregszik, nem csitul. Börcsök Enikõ köré épülne a cselekmény, ha lenne ilyesmi: õ kerül újonnan a varrodába, õ zsidó, õ küzd megölt férje halotti bizonyítványáért, hogy némi pénzt kaphasson - és õ tagozódik be szépen a varrónõk közé. Börcsök finom és tétova gesztusai, a beilleszkedés és elzárkózás közti lebegés egy magányos, de mély belsõ biztonságban élõ figurát rajzolnak, tragikus véget vetítve elõre. Tetszett nagyon Kútvölgyi Erzsébet és Kern András párosa: a zsidó házaspár a varrodatulajdonosi lét bonyolult szociológiai és lélektani térképét mutatja, nem beszélve kettõjük viszonyának eleven színeirõl. A többiek is hitelesen illeszkednek, a díszlet és a jelmez is rendben van, de ez az este elsõsorban mégiscsak a színészekrõl szól.
KI