csütörtök, március 25, 2004

Amikor a szervezet szólít meg bennünket.


Ilyeneket mond: Hányj! baszki nem bírom abbahagyni a röhögést Szarj be! Ájulj el! Remegj! Hogyan érthetünk szót vele, miképp nyerhetünk feloldozást a szigorú parancsok alól? Mint minden normális kapcsolatnál, ez esetben sem szabad hosszú pórázra engednünk partnerünket. HA MA ELHÁNYJUK MAGUNKAT, HOLNAP BESZARUNK. basszus, ezt vagy négyszer megismételtük bébé előtt, ízesen szótagolva, mire szólt, hogy hanyagoljuk ezt a témát, majd nagyokat hörögve megszemlélte a mosogató lefolyóját. többször is. aztán a sárga vödröt lóbálva vihogott, hogy ez mennyire vicces helyzet... Nem táncolhatunk úgy, ahogy a szervezetünk fütyül ránk. Álljunk a sarkunkra, és éreztessük vele, hogy nem ő a világ. Titkoljuk el ezidőre, hogy igenis ő az. Hitessük el vele, hogy ezzel az egész porhüvellyel nekünk csak alkalmi a kapcsolatunk, így aztán ha el is ájulunk, csak vele basznánk ki. Minél jobban sikerül ezt magunkkal elhitetni, annál jobban beveszi.
Persze zsarolni fog. Ha nem szarsz be, kiszakad a vastagbeled, és meghalsz autointoxikációban. Ha nem ájulsz el most, elpattan egy ér az agyadban, és süketnéma leszel halálodig. Hogy még jobban nyomatékosítsa követeléseit, izzadni kezd. Tudnod kell, hogy ilyenkor valóban próbára tesz, istenigazából ő sem szeretné, hogy lehányd. Ki szeretné provokálni, hogy imponálhass neki, és ez az egyetlen dolog, amiben engedned kell. Gyűrd le a tarajos rosszulléthullámokat, szorítsd össze a gyűrűizmaidat, csípj magadba és lazíts: ez a hosszú távú kapcsolat titka!

from Varga János: EGÉSZSÉGTAN

Nincsenek megjegyzések: