Na, most akkor tisztázzunk néhány dolgot. Arról ne is álmodjak, hogy én írom meg a cikket. Merthogy a legtöbb eredmény az övé, amikről egy kukk háttérinfót sem tudok, és ő meg valszeg nem adja a kezembe, hogy nesze, tessék, ezt így csináltam, ezt meg úgy. Mert hogy fizikai kémiai dolgok ezek, amikről én biztos keveset tudok (na ez télleg így is van). Úgyhogy majd áprilisban nekiállunk valahogy ketten, hogy hogy, azt még tisztázzuk, de addig is van még mit csinálni.
Aztán. Nehogymá asziggyem, hogy azzal a levéllel leráztam a majmos fickót. Nem bizony. Múlt héten hívott, hogy akkor áprilisban mennénk ki belgiumba. Mondtam neki, hogy, bocsika, de én nem megyek, mire rákérdezett, hogy na miért is, és hát erre bármit is mondtam, próbálta lepergetni magáról. Asztán a végén bevetettem a családi probléma-aduászt, ami előtt fejet hajtott, majdnem, de asztán rájött, hogy őt nem olyan fából faragták, hogy beadja a derekát, és még kijelentette, hogy ő így nagy slamasztikába fog kerülni, úgyhogy vagy gondoljam meg magam, vagy szerezzek valaki mást.
Ma reggel meg újra telefonált, beolvasta a belga csákó levelét, amiben név szerint meg vagyok említve, mondtam neki, hogy sajnálom, de én még továbbra is nemet mondok, erre megint jött azzal a szöveggel, hogy akkor ő mekkora nagy slamasztikába...., és hogy fel fogja hívni a főnökömet. Kérdeztem, hogy miért is, erre aszonta, hogy ajánljon neki valakit, aki helyettem kimegy. Mondtam, hogy felőlem hívja. Komolyan, már lassan ki sem akaszt ez a faszi, csak egyszerűen lefáraszt az erőszakosságával, aminek már nagyon szépen ellen tudok állni (ami persze egy hatalams előrelépés, éljek, éljek). Merthát mi lesz, ha kiderül, hogy nemet mondtam egy pályázatra? semmi.