Tegnap este megszállt a rosszkedv. Megcsináltam sesék EQ-tesztjét, és kidobta, hogy 45%-os az érzelmi szintem, nem tudok kommunikálni az érzelmeimet... Biztosan igaza van, csak hát, ugye, ki miben nőtt fel... nálunk nem szokás megbeszélni azt, ha valami gáz van. legfeljebb apám panaszkodja ki magát nekem, az én bajaimra általában senki nem kíváncsi.
tejóég, hányszor volt olyan helyzet, hogy a padlóba döngöltek azzal, hogy csak a saját bajaikat mesélték el mások, amikor én kezdtem volna rá, oda se figyeltek. így hogy legyen az ember extrovertált? sőt messzebb megyek, így hogy legyen az embernek barátja?
így maradok kedves mosolygós, érzelmeit ki nem mutató magányos farkas.
kell ez az egész a francnak.
szar ez a légüres tér, ez a gomolygó semmi, ami mindenkit senkivé degradál.