Voltunk még két hete vasárnap színházban, megnéztük az átkozott teheneket, amire már tök sok helyen árulnak jegyeket, de mi a bemutató utáni harmadik napon láttuk, azám. Utána meg beültünk a már hagyományossá vált dámapartira a toldiba. Fincsi volt, bizony. Értékeltük a háttérképeket sugárzó írásvetítőt, a színészeket, a szövegeket, na meg persze a zenéket (pláne a falkó-féle nékidet). Jó volt, sokan kiakadtak rajta, de mi rajtuk is csak nevettünk...
Komolyan, Bébével kezdünk nagyon kultúrdzsankik lenni. Merthogy két hét múlva lesz a támadás a krumpliföldön, aztán meg a mulatság a szülinapomon, majd április végén meg az iljapróféta, amiben lesz valami meglepetés a végén, de a jegyárusnéni nagyon rendes volt, és nem lőtte le a poént.