péntek, május 07, 2004

azért a tegnapot elmesélem, hamáreccer a waitinglinet éneklik a hangszórók, és hamár nincs kedvem elindulni...

Wait in line
'Till your time
Ticking clock
Everyone stop

Everyone's saying different things to me
Different things to me
Everyone's saying different things to me
Different things to me

Woooohh
Do you believe
In what you see
There doesn't seem to be anybody else who agrees with me

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe in
What you see

Nine to five
Living lies
Everyday
Stealing time
Everyone's taking everything they can
Everything they can
Everyone's taking everything they can
Everything they can

Woooohh
Do you believe
In what you feel
It doesn't seem to be anybody else who agrees with me

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe
In what you see

Ah and I'll shout and I'll scream
But I'd rather not have seen
And I'll hide away for another day

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe
In what you see

Everyone's saying different things to me
Different things to me
Different things to me
Different things to me
Different things to me
Everyone's taking everything they can
Everything they can

szóval a tegnap.
tegnap nekiálltam az kábé-kácépé sejtvonalak átépé-hasításos összehasonlításához, és hamár kísérlet, odaraktam még az élesztő háespéket is, szóval volt mintám rendesen. pluszban még háromtól volt nagyfőnökkel megbeszélés, eredménybemutatás, diskurzus, és a beszkennelt géleket meg blottokat is össze kellett pofoznom meg kinyomtatnom. mindez nem lett volna olyan nagy gáz, ha nem nekem kellett volna minden géles oldatot kihígítanom. jó, persze előfordul, hogy az ember siet, és nem veszi észre, vagy elfelejti, hogy mindjárt elfogy ez vagy az az oldat, és nem hígít ki az utána következőnek, de hogy mindegyikből csak pár csepp legyen, az már gáz. erre jött az, hogy az egyik hűtőt már két hete csak nagylevegővel lehet kinyitni, annyira büdös volt valami odabenn, de persze mindenki baszott benézni, hogy mi a büdös. tegnap eldurrant az agyam, és elkezdtem feltúrni, és sikeresen előhalásztam jópár gondosan becsomagolt, már-már oszlásnak indult bacis agarlemezt, meg persze az okostojás által a hűtőben rejtegetett rohadó húsvéti tojást. bűz megszűnt, de én egyre jobban kiakadtam, így nekiálltam elpakolni sredi polcán, asztalán, lemostam azokat, rendet raktam csabi asztalán és polcán, lemostam azokat is (jobb nem tudni, mi volt azokon, baszki)... reggel mindenki meglepődve kérdezte, hogy mi történt. semmi, válaszoltam, csak elpakoltam.
van ilyen is.

Nincsenek megjegyzések: