marhajó volt a kirándulás, ragyogó volt az idő, basszus, egy kistrikóban mászkáltam az erdőben szombaton, tök jó volt a ház, a nyolcszáz forinthoz képest, édes volt a gondnokbácsi, jó fej volt a kisvasút, ami a ház előtt zakatolt el három szinten is, mindenki jó fej volt, csak ági hisztizett meg nyafogott néha, basszus, őt egyre kevésbé bírom, de mindegy, alapvetően irtó jól éreztem magam, csak hazajönni volt szar.
belecsöppenni újra anyám ordítozásaiba, anyáknapján ordibálni, ezaz, hajrá, csakígytovább, még jó, hogy arról leszokott, hogy nekem azt üvöltse: kurvaanyád.
kihagytam a legjobbat, rádöbbenni arra, hogy juli kemény két napig bírta a faszi nélkül, pedig megint végleg dobta ki, mert hát megvágta negyvenezer forintra, dehát ő a hülye, mért adta oda neki a bankkártyáját, hogy hozzon neki ötezret. apám szerint úgy bőgött, mint a záporeső, amikor rájött, hogy a balu negyvenezret vett ki, és a szomszéd kocsmában verte el szerencsejátékra. na ezek után ismét ott volt a papucsa, a cipője meg a két horgászbot az előszobájukban, bravó, hajrá, csakígytovább, ha van még hiteled, aranyom, tartsad csak el ezt az ingyenélő főfaszt... aki félórára bezárja a vivit a sötét szobába. bazmeg. idióták mind a ketten.
reggel arra ébredni, hogy legszívesebben elbőgném magam, de nincs kedvem magyarázkodni, hogy mi a baj, pedig már abba is beledöglöm, hogy nincs egy ember sem, akihez hozzábújhatnék, aki egyáltalán megérintene (bazmeg, ez a legőrjítőbb, hogy már nem is emlékszem mikor ért valaki direkt a kezemhez)
ááááááááááááááááááááá
legszívesebben ordítanék, és persze itt benn a laborban meg az alaptalan lebaszó levelek várnak, meg az okostojás által csütörtökön csurig töltött desztilláló, baszik mindenki nagy ívben mindenre, és persze csabikának, toni jobbkezének meg a poszterére ma délutánra meg kell csinálnom az ábrámat, viszi ki ámerikába, mint sajátot.
igaza van a főnökömnek, nem labor ez, hanem kupleráj, de baszki, ő tette azzá, igénytelen faszok gyülekezetévé, és megértem Katát, hogy belefáradt, hogy húsz éve hiába próbál rendet tartani, hiába, nincs értelme, ha ilyenek...
de így nincs értelme dolgozni sem.
meg kedvem sincs.
mennék vissza a madárcsicsergős, melengetőnapos, halványzöld börzsönybe...