főnök bekattant. tutira. jó, az tényleg durva volt, amikor kiderült, hogy sredinek nem volt jegyzőkönyve. hogy csak cetlikre jegyzetelt, aztán meg beírt mindent a gépekbe, amik elég sokszor beszartak, van olyan, aminek a vincseszteréről az adatokat szépen lassan kis adagokban lehet már csak lementeni. okés, hülye volt a gyerek, ezt eddig is tudtuk. de velünk többiekkel miért kell szivatózni?
főnök még úgy két hónapja elküldte az általa (vagy ki tudja ki által) tervezett jegyzőkönyv oldalának prototípusát: egy bekockázott lapot, aminek a tetejére oda van írva a főnök neve, az intézet neve, a dátumnak hely, meg az oldalszám, alul meg két kipontozott hely két aláírásnak. merthogy minden nap este alá kell írni a jegyzőkönyvet, plusz alá kell valakivel irattattani, ellenőrzésképpen. persze. nincs semmi pénzünk, de majd nyomtatunk nyomdában!!! kockás füzetet. nem okos, mondaná peti. meg minden este aláiratattjuk valakivel. ismételten nem okos. az meg, hogy azokat a kockákat, ahová nem írtunk, tollal ki kell húzni, szintén qrvára nem okos. hogy lehet egy ilyen kisatírozott izén kiigazodni? sehogy.
két hete sikeresen lebeszéltük főnököt néhány elszállt ötletéről, de az aláíráshoz meg az aláíratáshoz ragaszkodott.
a jelenlegi helyzet: kata vett húsz olyan fűzött műanyagborítású puhafedelű kockás füzetet, mint amilyeneket én használok (bele van nyomva, hogy 100 lap, és látszik, hogyha kitépsz belőle), oldalszámozó még nincs, de majd az is lesz, pecsét már van az elején. bravó, éljenéljenéljen éljenkunkori.
ismételten volt egy felesleges hiszti, és ismételten bebizonyosodott, hogy évike az okosügyes jófejkiscsaj, aki pont úgy vezeti a jegyzőkönyvét, ahogy kell. mert az egész vita végeredményéből született konszenzus = évike jegyzőkönyve + oldalszámozás.