Krakkó alapjában véve randa, szürke, romos. Az óváros meg kaotikus, minden utcasarkon egy templom, amit annyira felcsicsázott a barokk, hogy megadurva. Jó, oké, a lengyel katolicizmusról már sokat hallottunk, meg persze a gótika végén, a barokk elején lett sok nemes, akinek sok volt a pénze, oké, mutassák is meg, de miért pont így? A vár szintén kaotikus, annyira eklesztiszkus, hogy az már fáj a szemnek. Minek az a szörnyű randa szürke modern épület oda a várudvarra? Minek az a sok rátoldás a katedrálishoz? Randa, ízléstelen. Hülyék voltak az építészeik, vagy nagyon megalomániások. A zsidó negyed meg egyszerűen lepukkant, mint a hunyaditér, pedig gyönyörű lehetne.
Hát látleletileg kábé ennyit Krakkóról.
Persze vannak nagyon szép házak is, de mellettük vagy az udvarukban van egy bedeszkázott omladozó másik, és ez annyira elveszi az ember jókedvét. Vannak nagyon kedves utcák, vannak irtózatosan szép visztulapart-részek, ahol csak bicajosok és gyalogosok mennek, csönd van, park van, zöld fű és sakkasztal. Ó, és persze vannak jó kis helyek, beülős, kiülős helyek, irigylem ezekért a krakkóiakat nagyon, sőt piszkosul, ide nekünk az alkimistát (istenem, miért pont krakkóban találtam meg a világ legjobb, legszebb, legharmonikusabb és legotthonosabb, na és legviccesebb kávézóját, sörözőjét?), azt a ráckertnél hússzor jobb kiülős kertes helyet, a régi zsidótemetőre néző teraszú ópiumot, aminek olyan fotelei és görbelábú kovácsoltvas székei, asztalai vannak, hogy hazavinném magát az egész helyet.
Hát igen, Krakkó egy jó kis diákváros, az éjszakai büfék, zakopinkák, zsurekek, azok feledhetetlenek. A legjobb rész éjszakai élet szempontjából a zsidó negyed. Vicces volt látni, hogy a móriczhoz hasonló körtér alakú piac büféi (ahol a lengyel feliratokból próbáltunk értelmet kicsikarni, aztán találomra választottunk kaját, de még milyen finomakat) éjjel is nyitva vannak, és kábé ugyanakkora sor áll előttük, mint piacnapon.
Ja, azt azért ki ne hagyjam, hogy totál véletlenül a negyedik európai sárkányparádéra érkeztünk, persze sárkány-felvonulással, tűzijátékkal és vidámparkkal fogadtak minket. Az megadurván vicces volt. Ahogy a kivilágított sárkányok ott úsztak zenére a visztulán, felettük puffog a tűzijáték... na az, édes volt, aranyos, kedves.
nem úgy, mint a pirat, amire felültünk. attól nem volt kedves, hogy a felénél csigalassúsággal ment fel, fejjel lefele megállt vagy fél percre. nem, az nem volt szép