"Presszó. Máshol ilyen nincs. Sajátosan magyar jelenség. Talán a háború elôtti híres kávéházi világ kommunista transzformációja hozta létre; itt egy helyen lehet kapni mindent, amit cukrászdában, kocsmában és kisvendéglőben adnak. Puncstortát, Unicumot és tojást pohárban. Tojást pohárban: toj. poh.-ot, a legjellegzetesebb presszó-ételt, amelyet máshol hiába is keresnénk. Mára persze alig maradt presszó a belvárosban. Vagy elit kávéházak, vagy egyetemi törzshelyek, vagy egyszerű kocsmák váltak belőlük. Talán csak az egy Bambi presszó tartja magát.
Pedig a presszó a legdemokratikusabb vendéglátó-ipari létesítmény. Itt minden társadalmi réteg megfordul. A munka előtti pálinkáért betérő munkástól az olcsó kávéját szürcsölô egyetemistáig és a magán- és üzleti ügyeit jobb híján itt intéző vállalkozóig. A presszó intézményének ez a sajátossága különösen érdekes, hiszen a társadalom egészét lehet egy presszó bemutatásával reprezentálni. A presszó a társadalom mindenkori keresztmetszetét adja.
Sas Tamás Presszó című filmje, amely az 1998-as év legnagyobb meglepetése volt, szintén keresztmetszetfilm. A különböző társadalmi rétegekhez tartozó szereplőket azonban nem a trükkös cselekményvezetés foglalja egy keretbe, hanem egyszerűen a helyszín: a presszó. Ezen a ponton válik fontossá az, hogy egy presszóban - ellentétben például egy sörözővel, egy kávéházzal, egy kocsmával, egy cukrászdával - a vigécektől a bérből és fizetésből élő polgárokon és az egyetemistákon keresztül a félalvilági figurákig mindenki jelen lehet. Az összekötő kapocs, amely egy keretbe helyezi e különböző embereket és jeleneteket, tehát maga a presszó.
Sas Tamás filmjének társadalmi keresztmetszet jellegét tovább hangsúlyozza az a technikai ötlet, amelyet első helyen szokás kiemelni e film kapcsán. A kamera ugyanis nem mozog. Ott áll a presszó egyik asztala előtt, rögzítve azokat a szereplőket, akik épp az objektív előtt vannak. Ez a megoldás persze elsősorban azt szolgálja, hogy ne kelljen a drága plán- és helyszínváltásokra pénzt költeni. Ennél fontosabb azonban, hogy explicitté teszi a film keresztmetszetjellegét: aki bekerül a képbe, aki a kamera előtti asztalhoz ül le megbeszélni lelki életét, az a film szereplőjévé válik. "