artúr

fú, ennek a képnek nagyon örülök, mármint, hogy találtam egy ilyet, ez a pacák ebben a filmben volt nagyon ütős, ebben láttam először, de irtó jó karaktere van, télleg.
maga a film (gosford park) is állat, annak ellenére, hogy ezt balival láttuk moziban, és félpercenként felszűkölt, hogy ez iszonyú, nem, nagggyon jó ez a film, igazi altman, elveszve a részletekben, talán a watelnél is jobb, pedig az is klasszis ebben a kategóriában.
de sajnos szegény srác artúriusként nem tudott nagyot alakítani, eccerűen mert a film irtózatosan gyenge. szegénykémnek adtak egy szomorú, de igazságos hős arcot, azt hordta egész végig, szerelmes is szomorúan volt, na, szóval a mimikája elégé eccerűre sikeredett. akárcsak a film története.
na jó, nem rossz, mondjuk poénnak, hogy artúr király félig római, félig britt volt, de könyörgöm, ilyen bakikat nem kéne elkövetni egy történelmieskedő filmben, hogy a rómaiak kivonulását a britt szigetvilából átrakták 407-ről 445-re, vagy hogy a leszarmatázták az ott élő szkótuszokat. ezek nagy bakik, hatalmasak, akárcsak pápáról beszélni konstantin idején. mindegy, a gagyi sztorinak úgysem néz utána senki más, csak én, a csatajelenetek a fontosak, meg a gonosz mocskos és alpári szászok, akik végülis (a film erről sem beszél) végülis a mai angolok ősei, nem pedig a kékfejű piktek...
ja, az meg tényleg csak mellékszál, hogy zsönövjev nem lehetett merlin lánya, merlin lánya fata morgana volt, a hírhedt boszorkány...
ahh, mindegy, ne kötöszködjünk, ez csak egy gagyi amcsi akciófilm. mi mást vártunk...

A filmesek valahogy nem bírják a rómaiakat, hiszen mindig kegyetlen és rafinált intrikusokként ábrázolják őket: lám, most is éppen sorsukra hagyják az elkeresztényesedett britanniai telepeseiket, pont amikor megindul a protonáci szász invázió.
Csakis egy legény marad a gáton, a félig brit, félig római Arturius és az ő szarmata lovagjai. Bezony ám, ezek a lovagok kicsit más lovagok, ugyanis egy homályos, régi biznisz folytán messze kerültek a szép ukrán mezőktől és a végeket védik - bár leginkább a Chelsea B-középre emlékeztetnek és ennek megfelelően elsőre nem igazán szimpatikusak, de ki más küzdene meg a barbárokkal, mint ezek a kemény férfiak?
A radikálisan új nézőpont Antoine Fuquának (Kiképzés) köszönhető (ki más látná a régi, amúgy is homályos legendát ennyire más fényben, mint egy afroamerikai rendező, akinek aztán tényleg semmi köze az egészhez?), a sok harcjelenet pedig a hírhedten fegyvermániás Jerry Bruckheimer producer érdeme, hiszen a meglehetősen zöld történet célja mégiscsak az, hogy nagy csatákat láthassunk. Az események azonban csak akkorra gyorsulnak fel, amikor megjelenik a vad és dögös brit hercegnő, Guinevere, aki kínzásoktól elgyötört, de gyorsan gyógyuló kezébe veszi a dolgok irányítását. Maga Arthur - vagyis Clive Owen - ugyanis meglehetősen mélabúsnak mutatkozik, egészen addig, amíg a végén fel nem veheti a vasárnapi páncélját, és onnan kezdve valóban karizmatikusan aprítja a gyanúsan orkszerű szászokat.
A jó szemű néző nemcsak A Gyűrűk Urából talál idézeteket, hanem a Gladiátoron át a Rettenthetetlenig még vagy féltucatnyi más alkotásra ismerhet rá. Mindemellett a látványvilág remek, minden korhű, és amikor megkezdődnek a csaták, akkor a vitézek végre vitézkednek, és tényleg lehet izgulni - és pontosan ez itt a lényeg.
est.hu