az egy dolog, hogy a skeewiff mindig feldob, mert az ugye elvárható egy vidám zenétől, hogy a rosszkedvből kimozdítson, a semmilyenkedvet meg messze elsodorja, de hogy a bonobo-mixektől miért érzékenyülök el könnyekig, örök rejtély marad. (asszem mondanom sem kell, hogy a zero7-t és az új moloko-t már ki sem mertem próbálni...)
mostanában olyan kevés zenét hallgatok, olyan keveset, komolyan sír a lelkem. ha lesz pénzem, veszek egy mp3 lejáccót, és ki sem veszem a fülemből a zsinórt hetekig, amíg meg nem unom az eddigi zenéimet, és aztán (mivel akkor már lesz pénzem), megveszem az összes cd-t, amelyik csak teccik. komolyan. tudnék én élni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése