olyat kevert az első emeleti folyosóra, hogy az valami beszarás.
amikor az avalacsíz után megszólalt a lejoésbusvaka, aszittem nem bírom tovább, és menten elröhögöm magam, vagy odavonulok a kiskösztümömben a panorámaablakhoz, és nekiállok ropni a bugit, mint bébé tette az ebédszünet alatt (persze akkor senki nem látta).
persze nem tettem, úgyhogy csak annyi maradt, hogy álldogálás közben elképzeltem, milyen jó kis videoklipp ez az egész, naphosszat álldogálni a panorámaablakkal szemben, közben megy a nyúdzsezz vagy a lágy darenbézz, a jobb felső sarokban ott a vár, teljes életnagyságban, középen a duna, felette a süvítő szélben sirályok vitorláznak vagy süvítenek a szelek szárnyán, alul meg két lombkorona hajladozik a szélben, időnként pedig bevillan a kettesvillamos áramszedője a képbe.
nemrossz, elhihetitek.
ó, és a csilles csilingelő csillárról, meg a gombás liftről még nem is meséltem, na meg a dílernéniről, aki holland virág világkiállításokra jár...
kiváncsi vagyok már nagyon a reakciókra, mert ez az egész sztori olyan lesz, mint amilyeneket bébé szokott annáéknál mesélni a konyhában, és mi halálra röhögjük magunkat, hogy ilyen nincs, ekkorát nem lehet kamuzni... most mi leszünk rebivel a tanuk, hogy igen, macskát meg kisfiút meg kislányt hajtogattunk az intercontinental folyosóján...
egyébként rebeka a legnagyobb partiarc. majdnem minekhez költözött albérletbe, partizik mint állat, pasija meg, vagyis az expasija meg hjudit mostani pasija. és olyan zenéi vannak, hogy beszarás. bébével leesett az állunk, komolyan. rebi, a minimálbarbi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése