lustaság

szombaton, amikor délig lustálkodtunk az ágyban, majd megnéztük a vicces átalakítjuk_a_valaki_lakását majd a vicces autósmagazint, majd ismételten döglöttünk egy kicsit a nagy fáradtságra való tekintettel, eszembe jutott kundera lassúság című könyve, meg az idézet, amit abból kiírtam. hogy mennyire igaza van.
íme, egy pillanat, ami pár órán át tartott, egy pillanatnyi semmittevés, jóleső bambulás, lustálkodás, a napsütés, az ágymeleg, a másik mosolyának öröme.
jóisez.
kellisez.
annyira, hogy este jött a repeta:
- kislány, jó veled.- mondta, majd arcát az ölembe fúrta, és elaludt. én meg csak hallgattam az új zenéket, és ízleltem a pillanat ízét. végigpörgött a fejemben, hogy olvasnom kéne cikkeket, vagy legalább valamit, ne menjen hiába az idő, de aztán nem akaródzott megmozdulni, mert akkor felébredt volna, meg akkor nem lehet mélázni, mosolyogva gondolkodni, csak a zenére meg rá figyelve. úgyhogy maradtunk így, ő lealudt engem, én meg hagytam :)