péntek, október 01, 2004

háziállat

nem, nem tamagocsi, ugyan nem kakál, meg nem kell vinni sétáltatni, beszélni sem kell hozzá, viszont nem kell nevelni sem, és akár mindenhova magaddal is viheted, de ez él, van színe (fehér) meg szaga is (fincsi), és csinál nekem minden reggel reggelit. merthogy kefírgomba a lelkem. vagyis kefírgombák, mert többen vannak. próbálják magukat szerényen hófehér galuskának álcázni, de én tudom már, hogy mire képesek a kis rafinált jószágok. még szokni kell ugyan az ízét, mert piszkosul savanykás kefírt adnak, ami ugye nem egy megszokott dolog, de végülis nem rossz az íze, csak savanyú. de télleg meg lehet szokni. télleg...

Nincsenek megjegyzések: