beggamon

lehet, hogy minden kapcsolatban van tabu, van egy olyan szó, amelyet kimondva összeszűkül mindkét fél szeme, ráncolódik homloka, ajkáról lehervad a mosoly, és elég feszült hangulat keletkezik. hát, úgy tűnik, elérkeztünk arra a pontra, hogy nálunk a beggamon ilyen tabu lett. a szombati bőgőrohamom után kétlem, hogy a közeljövőben elő mernénk venni azt a kurva játékot. (még szerencse,hogy vettem egy madzsongot)
- csak azt nem értem, miért nem nyerhetek én? miért fáj az neked, hogy mindig én nyerek? hogy jobb vagyok nálad? te csak két hónapja tanulsz játszani, én meg már több éve ismerem...
nem tudom a választ. nem tudom, hogy miért akadok ki, miért kapok hisztérikus bőgőrohamot, ha észreveszem, hogy megint vesztésre állok. valami ősi, gyerekes fájdalom, szerencsétlenség- és tehetetlenség-érzés fojtogat ilyenkor, legszívesebben ráborítanám a táblát, amikor már megint duplát dob, meg csak négyesnél nagyobbat, amikor én csak egyeseket meg ketteseket, de azokat sem párban, és persze amikor kezdek ideges lenni, akkor jönnek neki a duplahatosok, és röhög, röhög, röhög... na, ilyenkor akadok ki végérvényesen.
hogy pontosan miért, nem tudom. irracionális az egész, megmagyarázhatatlan.
remélem azért nem ilyeneken múlik egy kapcsolat...
(egyébként lehet, hogy megtaláltam a lelki tréneremet. senki más nem froclizott ennyit a hüjeségeim miatt, és egyébként őszintén megvallva, nem tett ennyi jót a lökött kis lelkivilágomnak. csak hát úgy tűnik, nem minden hüjeségem kezelhető egyszerűen és fájdalommentesen.)