álltunk egy kereszteződésben, ami tornapálya-kereszteződés volt, én tudtam, hogy szájrákom (vagy talán nyelvrákom) van, éreztem, hogy nincs menekvés, a vezető tornatanár (éppenséggel a természetvilágás kiadó terjesztési igazgatója) lobogtatta előttem a tornadolgozatokat, meg hogy majd megbeszéljük a gyerkőcöket, éreztem, hogy elhanyagolom a tanítványaimat, de nem érdekelt, csak rohantam, el a tornaterem mellett, el a futópálya mellett, el az öltöző mellett...
ekkor felébredtem, és láttam, hogy sosó ütemesen oldalra fordítja és felemeli a fejét a párnán, mint aki gyorsban úszik, és levegőt vesz. ő nem emlékezett az álmára. talán jobb is.
reggelire megittam legalább félliter vizet a müzlihez (már megint elfelejtettem tegnap eleget inni), ma délután pedig elmegyünk tornázni :)