vetek

ahogy számolgatok, osztok, szorzok, naptárt nézek, telefonálok, átváltok, jegyet foglalok onlány és illetve telefonon manuálban, bankot keresnék, aminek a kártyáját interneten megadhatnám, ha persze lenne rajta pénz, de hát hüjevagyok, nemkéne rajta pénznek lennie, merthogy hitel, az benne a pláne, de nemtudok nyitni, mert nincs saját telefonszámlám, vagy mindegy, ezt holnap azért megkérdezem, nehogymá telefon nélkül dögöljek meg, meg el kéne dönteni, hogy akkor most menjek a repcsivel odavissza, és akkor apu visz majd januárban, amikor drága a jegy, és korán kinn kell lenni, vagy vigyen most ki, de akkor hogy jövök vissza, meg egyáltalán, mikor jövök vissza, meg mikor megyek majd megint ki, így nem lehet intézkedni, szervezkedni, bekattanok, mindegy ráfizetek most hatezret majd a jegyre, merthogy nem onlány, de kapok érte bónuszpontot, és ráérek vasárnap fizetni, meg addig változtathatok rajta sok mindent, az meg megér nekem hatezret, pedig hóvége van de piszkosul, és az aranytartalékom árfolyama már egy ideje csak zuhan, zuhan, egy tizest rá kell dobnom pluszban, pedig már nincs annyi pénzem erre a hónapra, és még nőgyógyászhoz kell menni hétfőn, ahol ugyan nem fizetek, mert gyuri jófej, és diákoknak ingyen, de a gyógyszerész már nem jófej, ott kérnek pénzt, és akkor még csak jövő hétfőnél vagyunk, és akkor már minusz tízben leszek decemberig, szóval ahogy így számolok, meg intézkedek, így egyszercsak belémnyilall, hogy ma volt az utolsó labormegbeszélés, valszeg, amit én tartottam. itt. nekik. hmm. így suhan el az élet. hogy az ember utólag veszi észre, hogy ez volt az utolsó.