hat igen, sikeresen letudtuk a karacsonyt, az unnepek kozet, meg a szilvesztert is, es itt vagyok, ragyogok, na az azert tulzas, de teny, hogy itt vagyok.
faraszto volt az otthonlet, egyreszt mert itt is voltam, meg ott is, legtobbszor sosonal aludtam, oda mentunk haza, otthon anyameknal nem volt jo lenni, anyam koveteleodzott, semmi nem volt neki eleg, amit csinaltam, amennyit ott voltam, sertodoset jatszott, durcazott. sosonal sem volt igazan otthonos, nem talaltam a helyem, sokszor lettem volnaa inkabb egyedul, hianyzott a kis tetoteri szoba, aminek becsukom az ajtajat, es nincs ott senki.
aztan meg majdnem minden este mentunk valahova. mozizni (nyocker, csodalatos julia, koristak torokfurdo), koncertre (zagar), hazibuliba (balihoz, gyerihez, judithoz), szimplaba, duplaba, szodaba, aztan meg a szilveszter, jajistenem, az mennyire nem volt feldobo elmeny azzal. hogy ott bogtek a csajok...
de jo volt azert ennyit sosoval lenni, kirandulni, setalni, okorkodni, nagyokat lustalkodni, vacsizni, zabalni, meghizni :)
meg jo volt talalkozni az emberkekkel, dumalni nagyokat balinal, latni a regi arcokat...
es aztan nem volt a vegeen megsem jo ide visszajonni. ittmaradni meg aztan plane. amikor apam elindult haza vasarnap reggel, elojott valami nagyon szar szorongas, ami estig ramtelepedett, es amit talan csak az uszas meg a cigi uzott el kisidore, hosszabbra meg soso hangja.
meg talan az, hogy tegnap, az uj elso nap itt benn nem is volt annyira szornyu, nem is annyira sikertelen es kuzdelmes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése