irtam levelet a juditnak.
talan mert a bonszajcicas level utan betelt a pohar.
nincs kedvem ilyen leveleket kapni.
csak ilyeneket.
mert mas nem jon.
es nincs kedvem neki meselni sem.
nincs mit.
mar nincs mit.
egyszeruen szetment, ami valaha is kozottunk volt, elmultunk baratoknak lenni, de o meg mindig tartja azt a vekony keretet a kezeben, amire kifeszul a regi baratsag emleke, mint szappanbuborek.
de ez a latszat-jopofizas nem kell.
soha sem kellett.
nem vagyok kepes ilyenekre.
es igenyem sincs rajuk.
o persze kiakadt, mert felreertelmezte az egeszet.
ramhuzta ugyanazt a lepedot, amit verara is.
vera decemberben irt neki egy hagyagoljuk egy kicsit egymast levelet, amit persze szinten nem ertett.
en meg csak azt nem ertem, minek eroltetni azt, ami nem megy.
meg azt sem, miert foglalkoztat ez engem ennyire.
hiszen csak annyi tortent, hogy egy tobb eve sekelyes baratsagnak mar nem mondhato valaminek vagtam el a kellemetlen veget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése