volt, nemmondom
grész húzta nagyon a száját, meg persze az időt is, belebokszolt kicsit a gyomorszájamba, hogy összeszoruljon, de az eső lába már a tetőt horzsolta, az idő is szépen gyorsan vánszorgott, és aztán erősebbik énem nagy levegőt vett, és aszonta, egyszer úgyis el kell kezdeni, és az az egyszer az most van, és kész.
úgyhogy szépen fogtam magam, pittyegtem egyet, beigazítottam az övet meg a tükröket, kivettem sebességből az autót, aztán szép lassan elindultam be az efzékába autóval, egyedül.
odafele csak egyszer fulladtam le lámpaváltáskor, de gyorsan megoldottam a helyzetet, visszafele meg direkt készültem, és abban a bizonyos kereszteődésben tornáztattam az autót, amíg zöld nem lett, és nem fulladtam le.
én győztem.
és csodaszépen beparkoltam pont az ablak alá.
szinte én sem hiszem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése