hogy amikor átruccantunk idén hollandiába, és erbére aggattuk magunkat, akkor megmutatta legújabb szerzeményét, egy cédét, amin egy nugi csávó füstöt fúj csukott szemmel a mikrofon fölé. ezen a jazzmatazz cédén volt egy szám, amitől a hideg futkározott a hátamon, százszor meg kellett hallgatnom, muszáj volt, irigyeltem tőle a cd-t, na.
és akkor a múlt héten, amikor az itteni tecsószerű wallmarktban vásárolgattam be a házibuliravalókat, a cd-pultnál, a pop-rock kategóriában a P betűnél megláttam.
(trust me a szám egyébként, még most is beszarás hallgatni)
csak egy dolgot sajnálok, hogy a haverját, a blues in the streetet nem vettem meg. na mindegy, azért még visszamegyek a héten, hátha ottmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése