szerda, május 18, 2005

barna bársonyos hang

mellett nem lehet nekiállni németet tanulni, ezt bárki belássa.
főleg, ha az a hang nem pörgősen ordibál, hanem csak szépen gondolkodtatóan énekel. na akkor nincs menekvés, akkor gondolkodás van, mélázás, emlékezés, hezitálás, rácsodálkozás.
az az üveg sör már csak hab a torkán...

fura érzés jóban lenni önmagammal. hogy jó érzés hazajönni, leülni, olvasgatni, zenét hallgatni, logikázni, semmittéve ellébecolni egyedül az estét, bármiféle rossz érzés nélkül.
fura, hogy megy.
fura érzés kibiciklizni a szélerőművek és a kikötői gyárnegyed mellett a természetvédett tóhoz, ahol köpköd és nyáladzik a fa, sosó karjaiban találva magamat, akit elkapott megint az érzés, hogy mennyire szeret...
fura érzés mosolyogva búcsút inteni néhány szorongató és megríkató érzésnek.
fura, olyan mintha egy fa lennék, akit hagynak végre nőni, sőt locsolnak, ápolnak.
fura...

Nincsenek megjegyzések: