Az a fajta regény, amitől az emberek nagy része halál ideges lesz, ezért csak ínyenceknek ajánlom.
Az első történet Okinavára röpít, ahol egy tébolyodott szektatag elmélkedik ideggázzal megtisztított tudatlan embertársairól, a narancsrakéta-jégkrémről és más hétköznapi dolgokról. A második történet helyszíne Tokió. Egy fiatal lemezbolti eladó a szereplőnk, aki beszél a városban létező belső terekről, a dzsesszről, a cseresznyevirágzásról és egyebekről. A harmadik történet Hongkongban játszódik. Hősünk egy angol pénzmosó ügynök, aki közel áll a lebukáshoz, és egy szellem tönkretette a házasságát, szóval szar az élete. Az ő története akár még hepiendesnek is nevezhető, mert megszűnnek a gondjai.
A negyedik történet abban tér el a többitől, hogy nem csak egy részletét láthatjuk a kínai szent hegyen lakó néni életének. Az ő sorsa nagyjából hasonlít a ?nők viszontagságai? csoportba sorolható könyvekben megismertekhez, csak sokkal érdekesebb.
Az ötödik történet Mongóliáé, és egy noncorpum, azaz testetlen lényé, aki gazdatestek agyába fészkeli magát. Ez a lény önnön eredetét és a hozzá hasonló lényeket keresi. (Az egyik ügyben sikerrel is jár.) A hatodik: Szentpétervár és az Ermitázs. Egy önérzetes teremőrnő a mesélőnk, aki számomra kellőképp ellenszenves ahhoz, hogy megérdemeltnek érezzem a megszégyenülését, és élete széjjelhullását. Na jó, egy kicsit azért lehet sajnálni a végén.

A hetedik Londonba visz. Itt olvashatunk a ?szellemírásról? és a londoni metrócsaládról. Meg némi paradigmaváltásról. (Restellem, de csak az Idegen szavak kéziszótára segítségével jöttem rá, hogy ez valami olyasmit jelenthet, hogy világképváltás.) A nyolcadik helyszíne Írország, Clear-sziget. Ez a családias hangulatú hely egy kvantumfizikusnő szülőföldje, ahova visszatér, mielőtt a CIA rátalálna, és Saragosába hurcolná haditechnológiát tökéletesíteni. Bölcsességek a tudomány és az idő mibenlétéről. A kilencedik New Yorkban fut, a címe mégis Éjszakai Gyors, mert végig egy rádiós műsort ?hallgatunk?, ki sem mozdulva a stúdióból. Kizárólag párbeszédből áll. Három éjjeli műsort követhetünk nyomon, mindig egyéves ugrásokkal. Letisztul egy-két homályos pont, és véget ér a könyv. De csak majdnem! Mert még egy rövid fejezetecske vár a végén, amelyben visszatér első hősünk. Aki miközben kiverekedi magát egy metróból (amit mellesleg hamarosan eltölt az ideggáz), visszaidézi néhány utalás erejéig az összes történetet, és a kezdő mondattal pontot tesz a végére. Szám szerint hármat, mert ki tudja, szétzúzza-e az ?állatkertet? egy meteor?!