félelmetesen egyszerűnek és üresnek tűnik azok élete, akik mostanában körbevesznek. kicsit kiborító egy harmicéves nőtől harmadszor ugyanazt a gondolatmenetet végighallgatni, pláne azokat a monológokat, amikben sajnálkozik dolgokon, amiket kihagyott, amiket nem tett meg. rémisztő. aztán meg a másik, aki még nincs harminc, hazamegy a pincelakáskájába, és ki sem mozdul, max vásárolni, aki képes végigülni a hétvégét egy ablaktalan kisszobában, brrrr.
persze könnyű ítélkezni, főleg másokon, de könyörgöm pofozzon fel bárki, ha ennyire egyszerűvé válna az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése