nekiindultunk dahn-nak, aztán végülis valahol arrafelé betévedtünk egy pfalzi vadasparkba. nem volt hűdekicsi, de nem is hűdeszuper, de legalább az őzek szarvasok szabadon mozogtak egy-egy bazinagy területen.
a malacok meg túrtak...
aztán beültünk egy hüttébe virslizni meg májasozni, és miközben tömtük az arcunkba be a házikenyeret, odajött egy helyi érdekeltségű tata, és megkérdezte, hogy úgy dolgozunk-e, ahogy eszünk. mondtuk, hogy ja, mire megveregette a vállamat, és megdícsért.
ezek a hütték igazi nagy kincsek. ezekben még a németek is életre kelnek, még ők is hangosan dumálnak, összejönnek, beszélgetnek, emberek itt ők is, na. kár, hogy a városokban nincsenek hütték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése