b. jones ma reggel ránézett a benzintartály mutatójára. az éppenséggel már benne járt a piros sávban, ami jelen esetben még kábé 15 liter benzint jelent, vagyis negyed tankot, de ha már ránézett, és ma reggel nem volt semmi sürgős dolga, gondolta megtankol. amikor már tele volt a tartály, és indult befelé a kasszához, döbbent rá, hogy reggel akart berakni még pénzt a tárcájába, de ez persze nem történt meg. az ezévi adópapírt sem hoza be, na mindegy, majd hétfőn. meg majd kártyával fizet. mikor azonban eljött a pillanat, és azt mondta, hogy vier, és adta a kártyát, beléhasított egy felismerés: elfelejtette a pinkódot. eszébe erőltetett egy négyjegyű emléket, de az valszeg az előző budapestbankos kód volt. a következőt már tippelte. ekkor olyan arcot vágott, mint aki szarba harapott, hiszen rájött, hogy tényleg nem tudja, nincs esély arra, hogy a háta mögött kígyózó sor tudatában a harmadszori próbálkozásra jó jusson eszébe. egyszerűen kihalt az az idegsejt, ami őrizte a számot, mitlehettenni. kikereste a tárcáját, öteuró hiányzott a végösszeghez. a pénztárosnő ajánlotta a legközelebbi bankot, elkérte a jogsiját, meg a belépőkártyáját, ő meg fogta magát, hazarohant még pénzért, majd kiváltotta a papírjait az ideiglenes zaciból. és mindeközben röhögött magán, és a pénztárost sajnálta, ám ő rezzenéstelen arccal mondta, hogy ilyen bizony előfordul...
vannak ilyen napok, mondta brizsit.
az autóút feletti felüljárón ekkor három ló ment éppen keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése