langlaufe

már régóta tervezzük, hogy el kéne menni úgy egy-két napra síelni a környékre, és ha nem lennék beszarva, talán már el is mentünk volna, de így csak egy sífutást sikerült összehozni.
pedig az sem volt triviális, szombat este háromnegyed hatkor beestünk a kölcsönzőbe, ahol persze nekem már nem volt jó léc, úgyhogy vasárnap bepötyögtük a kocsiba az egyik feketeerdei síkölcsönző címét, reménykedve, hogy nyitva lesz. aztán baiersbronnban találtunk egy vasárnap 10től 12ig nyitvalevő túrista információt, ahol felhívogatták a listájukon levő kölcsönzőket, amik közül pont az általunk előző este kiválasztott nyitva is volt. kaptunk még térképeket meg tippeket, hogy hova menjünk, aztán nekiiramodtunk, felcsatoltuk a sírucit meg a léceket, és nekiálltunk szerencsétlenkedni. merthát az ember nem születik úgy, hogy tud sífutni. még klasszikus léccel sem. aztán nézegettük a többieket, próbálkoztunk, aztán sosó rájött az elvére, amire aztán rá is éreztem, ment is, csak sosó elindult lefele azon a lejtőn, amin én nem mertem, és persze jól el is taknyolt, meg ki is rántotta a vállát, ordított, mint egy vadállat, mint múltkor, amikor ráugrottam az ágyban, csak most nem a fülembe, hanem tőlem vagy tíz méterre. így is durva volt. szépen visszarángatta a vállát, aztán magát a lejtő tetejére, és mentünk inkább a menetirányba...
aztán nekiindultunk hüttenézőbe, és találtunk egy duzzasztott patakot, meg olyan helyet, ahova ezen a héten megyünk. hatalmas fenyők között sífutóközpont, kölcsönzővel, hüttével, a feketeerdő tetején...