szerda, február 01, 2006

pepecs

csak repülnek az órák, eresednek a szemek, feszül a hólyag, de ebből mi sem jut el a tudatig. ha csöng a telefon, vagy megkérdezik, jövök-e kajálni, hirtelen bekapcsol a vegetatív lény, teret nyer, krahácsol egy kicsit. ilyenkor az ember a fejéhez kap, és megszeppen, hogy hogy a francba ment el ennyi idő, hiszen csak az ábrát változtattam megint olyanra, amilyet előző nap megbeszéltük, a szöveget írtam át olyanra, ami az új ábrát magyarázza úgy, ahogy előző nap megbeszéltük, csak még egy picit írtam hozzá az éves beszámolóhoz...

Nincsenek megjegyzések: