póni

mostanában össznépi kajálás van, egy ideje szimóne is kijár a menzára, meg markó is néha, így aztán vagyunk vagy öten-nyolcan. egyre viccesebbek ezek az egyre hosszabb kajálások, ebéd után rendszeresen beülünk a kávézóba egy kávéra-csokira-sütire, és persze közben el-eldumálgatunk. dolgokról, amik éppen most történnek, vagy amik történtek, a németóráról ha szandíp is csatlakozik, a színváltós aranyhalamról, vagy éppen a pónikról.
a pónis volt az első, amikor vinnyogva röhögtünk már a kávé mellett.
valahogy szóba került az, hogy bikahúst nem szoktak kajának elkészíteni, csak tehenet, borjút, meg ökröt. aztán tippelgettünk, hogy vajon angolul mi a marha, vagyis az eddig felsoroltak gyűjtőneve. aztán andreász vigyorogva megkérdezte, hogy lovagoltam-e már meg bikát. nem, mondtam, de te lovagoltál már lovon, kérdeztem vissza.
na ekkor érkeztünk meg a társalgás drámai fordulópontjára. most kell nagyon figyelni!andreász lovagolt már. kibéreltek a haverjaival pár pónit, de azt nem tudták, hogy elvinni őket nem lehet. nem is nagyon ment nekik az elmenetel, legalábbis andrásznak. a póni ugyanis békésen legelészett ahelyett, hogy sétált neadjisten ügetett volna vele. aztán jött egy másik póni, akivel a. pónija nem volt jóban, összeakasztották a bajszukat, és andreászt úgy kellett megmenekíteni.
hány éves voltál te ekkor - kérdeztem a kábé kettőtíz magas srácot. húsz. és hogyhogy nem ért le a lábad a földre a póniról? hát ez nagy póni volt. tudod, vannak olyan pónik, amik akkorák, mint a lovak.
na ekkor mentünk le kávézni. markó elmesélte ezt az utolsó mondatot javoréknak. szandíp elkezdett vihogni, javor csak annyit mondott: NNOO, és megrázta a fejét. na ekkor már visítva röhögtünk az egész társaságon.
aztán jött ezen a héten az ökörsütés nyárson, meg a matrjoskaökör (ezek a matrjoskát bábuskának hívják...), amiben malac van, amiben meg kacsa, stb, aminek aztán rendesen utánajártun k visszatértünkkor a neten, akárcsak a színváltós aranyhalnak meg a mélytengeri szörnyeknek, meg a golf áramlatnak meg a hold légkörének, meg a...
mondjukaz már nem volt annyira vicces, amikor a karikatúrák kapcsán próbáltuk elmagyarázni a-nak, hogy mi is a tolerancia lényege.