nahát

éppen az utolsó kínai császárnéről olvasok (a könyv címe: az utolsó kínai császárné.) valami gyerekkori perverzió vonz az ötszáz oldalasnál vastagabb könyvekhez, nem tehetek róla...



szóval én kis naív aszittem, hogy ez csak egy modern ponyva, merthát reneszánsza van manapság a keleti nőcis könyveknek meg filmeknek, nade rá kellett eszméljek, hogy az amerikai írónő kínában született meg élt a huszadik század elején, és mellesleg ő volt a harmadik nobel-díjat amerikai író...



nade ami az igazán nahát, az az, hogy amiket leír, azokat a helyeket valószínűleg mind látta. akárcsak mi. ez aztán a megadurva. amikor rászántuk magunkat a riksás hutongtúrára, elvittek minket a császárné szülőházába, jártunk a tiltott városban, ahol ágyasként majd régensként élt, voltunk a nyári palotában is, amit ő építetett újjá miután felgyújtották a nyugatiak, és ami kivételesen berendezve élte túl a kultúrális forradalmat. a nyári palotában saját kiállítása volt, a tévében róla szóló sorozat ment,szóval nagy szám volt ő, a nagy buddha, a vén csataló, aki nő létére kínát uralta...