asszem az egész a május elsejei hétvégén kezdődött.
ott kezdődött, hogy csütörtök délután két órát szívtunk az autóályán a dugóban. aztán sosó telibeszervezte a péntekjét, míg én lógtam egész nap, balival pékségeztünk, meg turiztunk, meg üldögéltünk a mikszáthon. aztán vettem németkönyvet, újat, izgiset, meg anyuékhoz menet benéztem a páva utcába, és jól elcsesztem ott pár órát, ami aztán jól lefárasztott. aztán anyuékkal beültünk vacsizni a verandába, ahol dzsángórejnhartot zenélt egy gitáros és egy hegedűs srác, meg ahol virágék is éppen akkor vacsiztak.
aztán megjött sosó talpig benzinszagúan a céges dodzsemezésből halál idegesen, ordibálva, hogy miazhogy nekünk kell bevásárolni, és akkor miért nem mentem el anyámékkal.
és aztán másnap, mikor kértem, hogy előbb vigyen ki az állomásra, utána menjen be a nagyihoz, egy szót sem szólva bevitt a nagyijához, és aztán mikor a népstadion helyett a népligetben kellett volna lennem tíz perccel a busz indulás előtt, elvetemült idegbeteg rodeóba keztünk. én kiakadtam, egész végig bőgtem, hogy hagyjuk a picsába, ő ordibált, és megszállottként száguldozott.
mondjuk a hétvége ennek ellenére jól telt, valószínűleg a többieknek köszönhetően, de az egész valahol még ott ül és fúr.