hajnalban arra keltem, hogy sosó a sötétben mászkál meg motoszkál, aztán meghallottam a pittyegést, ami meg őt keltette fel, a lemerülés szélén álló zsinórnélküli telefon félpercenkénti dupla pittyegését. próbáltunk visszaaludni, de így is sikerült morcosan kelni fél kilenkor, beszólni egymásnak, hogy miért van az összes nadrágja a nappaliban a koszos inggel együtt, persze ekkor már előjöttek az én szanaszét hagyott papírjaim is...
hát valami ilyesmi lehet az, amikor a hétköznapok szétcseszik a normális embereket. engem a kialvatlanság meg az unalom cseszeget éppen.
unom magam, benn a laborban főleg, nincs mit csinálni, merthogy éppen most medizon után feri változtatni akar, de még nem beszéltük meg pontosan, hogy mit és hogyan, addig meg csak irodalmazok, de azt unom, meg már segítenék repjegyet venni a csajoknak, de mindig csak halogatjuk (igen, jönnek mind a négyen, vicces lesz nagyon. szilvia még nálam is lelkesebb :). ma már szállásokat néztem nekik, asszem kolesz lesz belőle, kettőt is találtam a közelben, elég jól néznek ki képen, remélem nem nagyon lepukkantak...
itthon nem annyira uncsi, elnetezem magam, meg főzőcskézek, elmegy az este hamar, de azért még olvasni is marad idő az ágyban. bár mindig van mit halogatni. a szőrtelenítéstől kezdve az ágyneműmosásig, a biciklizéstől az úszásig (bár ma végre elmentem úszni, vettem is egy tizes bérletet ösztönzőnek, holnap meg ha reggel nem esik, cangával megyek. hogy mikor lesz időm reggel jógázni megint, az más kérdés. maximalista, tudom....)