képzeld, ma éjjel álmomban te voltál benne. pirosan izzó nyusziszemmel
néztél felém, és mondtad, hogy igen, te is vámpír lettél, de nem kell
félnem, mert nem fogsz rámtámadni, csak a sosó meggyőzött, hogy
vámpirnak
lenni jó, csak tartsam titokban, és ha lehet, ne áruljam el a rebinek
vámpirok titkát. aztán már egy nagy asztalnál ültetek, (mint az arácsi
diófánk alatti nagy asztal volt) te, sosó, ede meg a bodor csabi, és
vörösbort ittatok és pirosan izzott a szemetek.
most azonban megyünk, metrózunk és szülünk egyet,
kb 10-kor inditják. totálisan oda a romantika,
olyan mintha műtétre mennénk. egyikőnk sem ezt várta.