hogy mások is ezen vesztek össze szülőkkel,
engem igenis kiakaszt, hogy olyanokkal töltsem el ezt az estét, akiket max egyszer láttam (miazhogy nem vadidegenek, azok, akárcsak az unokatesóim, őket épp ezért nem hívtam meg), tegnap tetőzött a kiakadás, meg is írtam sosónak, aki persze elmondta az anyjának, hogy ki vagyok rá borulva, a harmincnégy emberes listájára, amit ellentmondás nem tűrve adtak ide, és ami persze tegnapra még nem volt teljes, hiába kellett volna azt leadnunk. amin persze egy csomó ember rajta sincs, mert nem jönnek.
hétvégén nagybátyám kezdett el keresztbeszervezkedni, de valahogy rendeződtek a dolgok, csak éppen a rossz szájíz meg a kellemetlen érzés maradt itt, amit csak tetőzött az a harmicnégy fős lista.
hisztizni akarok, kibukni, elegemnek lenni.
beszélgettünk apuval. mondtam neki, hogy rá gondoltam, arra, amit régen mesélt a barátságairól, az emberekben elvesztett hitéről, az ürességről meg a magáramaradásról, kiábrándultságról.
szar ügy, hogy nem elég, ha az ember nem játszmázik meg nem szarik a másik képébe. az meg megint szar ügy, ha az ember sokszor inkább hallgat, minthogy a másikat megbántsa, és csak nyel. és aztán mindenki meglepődik, ha a sok lenyelt szar egyszercsak előtör. szargejzír.
nincsjókedvem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése