a lepedőregény

sztorizás felsőfokon. minden egyes oldalon vagy hat különböző, vadiúj vagy visszautaló sztori, élet, kapcsolat, halál, betegség, sors, vert feleség, elbaszott élet, elitt sors, elsajnált boldogság. nehéz feladvány a követése. főleg, hogy kimaradt a kötésből a középső húsz oldal...
... Ültek az asztalnál négyen a kiskonyhában. Már vége volt az ebédnek, amikor a fiatalabb férfi hozzányúlt a pohárhoz, hogy igyon, s közben, míg emelte maga felé azt a nem túl nagy, talán decis méretű, vastag üvegből készült, persze, mert a gyengébb készítmények már mind szétloccsantak a konyhakövön, ezt a nagyon régi gyártmányú, durva kiképzésű poharat, oldalra fordult. A gyerek volt ott. A sezlonon hevert a kiskonyhában, ahol néha az apa is ledőlt, hogy onnét nézze, amint a gyerek anyja jön-megy a sparhelt előtt, s valamit készít éppen ebédre. Egy kopott jellegtelen borítójú könyv volt a kezében, a harmadánál megnyitva, a szeme járt ezen a nyitott lapon vagy harmincszor jobbról balra, aztán vissza, mint egy sajátos gépezet, az olvasógép, mondjuk, olyan volt, aztán egy villantás az oldalszámra és lapozott. Nem figyelt arra, hogy miről beszélgetnek a felnőttek, ha éppen beszélgettek, nem érdekelte őt, vagyishát érdekelte volna, de már belefáradt a várakozásba, mint az egyik ember is a tüdőszűrésnél, amikor az egész falu, vagy legalábbis az ától az em betűsökig, oda voltak rendelve. Az ember meg abban a sorban pont a legvégén volt. Állt ott vagy két órát, részben mert utolsó volt, részben, mert bedöglött a gép és meg kellett szerelni. Erre nekem nincs időm, mondta ez után a két óra után, és hogy lófasz az egészbe, aztán sarkon fordult.
Különben persze meghalt, bár nem tüdőrákban, ahogy az emiatt a hanyagság miatt elvárható lett volna, hanem elgázolta egy hülyegyerek, egy részeges alak, akit éppen pár nappal előtte ültettek traktorra a téeszben, mert annyira könyörgött az ágazatvezetőnél, hogy hadd legyen ő traktoros. Azt mondta, az alapjaiban változtatná meg az életét, nem inna, találna egy feleséget és lennének gyerekei, szóval ezt a változást akarta, fordulatot úgymond. De hiába kapta meg a traktort, még traktorral sem tudott ellenállni a kínálkozó pálinkásüvegnek, ami épp ott volt a konyhaszekrényen, mikor reggel kiment, hogy bekap valamit és indul. Bár az élete megváltozott, mert ugye börtönbe került, miként végül is annak az embernek, akinek annyira sietős volt, a tüdőszűrés lett a veszte. Vagyishogyhát a tüdőszűrés elszalasztása, mert ha kivárja a sorát, akkorra ez a traktoros már szépen elhalad a Pesti út Dózsa György út sarkánál, s nem tapossa el őt, azokkal a böhöm nagy kerekekkel. Valójában pedig ez isteni csoda volt, hogy például elromlott a gép, mert ha ez nem történik, akkor megszűrik az ember tüdejét, de pont akkor végez, és indul haza, mint most indult dolgavégezetlen, szóval akkor is elüti a traktor, de nem, valami úgy rendezte, hogy megóvja őt ettől a haláltól, végül is volt neki két gyereke meg felesége, földjei, feladata a világban. De hiába rendelkeznek a túlvilági népek, az ember nem észlelte a csodát, hogy meg akarják őt és áttételesen a családját ettől a szörnyű tragédiától menteni. Neki csak a feladatok jártak a fejében, ami miatt kapta volna az óvást különben fentről. S ezek elvégzése miatt döntött úgy, hogy hazaindul, s ez a döntés magában rejtette azt is, hogy hamarosan meg is hal. Szóval így fáradt bele a gyerek is a várakozásba, mert ritkán beszéltek ezek a felnőttek, s ő inkább azokról a ritka alkalmakról is lemondott. ...
Háy János: A gyerek