vadászszezon

Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő - egyetlen anyakönyvezett vérvonalas macskánk, dédapja kétszer is Mussolini volt - később Bökivé avanzsált, de amikor szidni kellett, persze az i elmaradt, így lett sokszor csak Bök, macskanevezéktanban anyám nagy tehetség - a vöröscsíkos házimacskát csak szimplán Vászkázta, a mostani nyomottfejű makacs önfejű perzsa pedig csak Hapsi - de végülis Bök Bandi úgy lett a neve, hogy Vivi vagy ötévesen nézegette, és azt mondta, hogy úgy ráillik az, hogy Bandi. Mármint hogy Bök Bandi.
Naszóval Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő kendvenc vadászidénye a május-június volt. Ilyenkor már elég meleg volt, hogy hétvégén kinn aludjunk Veresen, virágoztak a fák is, meg zöldellt a kert, tehát élményszámba is ment kimenni. Szóval május-júniusban elkezdődött az aranyélet: fáramászás, fűzabálás utáni jó nagy hányások szidás nélkül, ágyásban alvás, garázstetőn alvás, csigazabálás, bogárra vadászás, rigófióka riogatás, ami csak kell. nade az eleje volt a legszebb, mondom, a május-június, főleg mikor már kinn is maradtunk hetekre a vizsgaidőszakban, naszóval akkor csak esténként ki kellett ülnie a kerítés és a terasz közé, a kút közelébe, ahol még ugyan sóder volt, de az autó nem taposta azt le. Szóval csak meg kellett keresni az ideális helyet, és sötétedéskor lecsüccsenni, és várni, hogy három év fejlődés után előbújjanak a szexreéhes friss ropogós cserebogarak, akik még csak másznak egy két percig az előbújás után, tétováznak, mielőtt először szárnyrakapnának, na ekkor csak meg kell őket egy picit pofozni, egy picit lehet élvezkedve focizni velük, aztán már eheti is őket az ember. vagy macska. és már jön is a következő....