barack

a reggeli ötpehely-kásában ugyan elég fura volt, de a barackosgombóc isteni lett belőle. áldassék a neved horváthrozi, mostazeccer komolyan :)
igazából a dolog ott kezdődött, hogy világ életemben averzióim voltak a főtt szilvával. asszem még az oroszországi nyarak verték belém ezeket a rossz élményeket, amikoris ebéd után pár órával is ott kellett ülnöm a kompótostányérral, mert addig nem engedtek el, amíg meg nem eszem, én meg próbáltam nem öklendezni. aztán nagyapám megmentett a gyerektábor szigorú őreitől, hozott nekem gyümölcslevet, az kiválthatta a kompótevést.
najó, azóta sem ettem főtt szilvát, de azért a szilvásgombócról undor nélkül hámoztam le a prézlis tésztát a menzán. nade aztán egyszer valaki mesélt a barackosgombócról, és igazából évek óta arról álmodozom, hogy valaki, aki tud ilyet, főz nekem, és akkor nekem is lesz olyan élményem, mint másnak a szilvásgombóc.
és akkor most feszült csend, és harsonák, ez az esemény ma teljesedett be, amikoris kinyitottam horváthrozit, hogy csinálok juhtúróval töltött spenótos palacsintát, és ahhoz persze palacsintarecept kellett, naszóval a palacsinták előtt ott állt a szilvás és barackosgombóc receptje. és láss csodát, nekiálltam, és megcsináltam.
(sosó éppen őrjöngőrohamot kapott, és rácsapott egy vészeset a számítógépére, mert lassú volt, és ezzel egy csapásra kiütötte a vinyót, és utána szidta magát, és őrjöngött, na ezalatt megfőtt a krumpli, kész lett a tészta, rákerültek a barackok, és amikor elindult a médiamarktba új vincseszterért, már forrt is a víz, mire hazaért, már a prézlis gömböcskék vigyorogtak a serpenyőben)
és ami a lényeg, isteni dolog ez a barackosgombóc, de tényleg.
ja, és lenyugtatja az ideges embereket :)