koviubi

nahát az úgy volt, hogy először is valahogy szóba kerültek a savanyúságok. a srácok dumáltak a káposztáról meg hogy van egy spéci bolgár recept, ami szerint a répát meg még nemtommit együtt savanyítják a káposztával. aztán eszembe jutott a kisdinnye, hát persze hogy senki nem hallott még ilyet, hogy zöld dinnye savanyún, aztán meg elmeséltem a koviubit, és persze először mindenki kiakadt, de jochen, aki yavor káposztájára is rágerjedt, azt mondta, szívesen kipróbálná. na erre felbuzdulva végül is rájöttem, hogy, végül is ezt itt és most meg tudjuk csinálni, csak uborka kell, kapor, fokhagyma, egy istenes sercli, meg egy bazinagy üveg. na mindezeket szereztünk (szombat reggel piacon jártunk, vettünk isteni sárga paprikát is lecsónak) illetve kiürítettük az egyik hosszú müzlitartó üveget, és vasárnap neki is álltunk a rohasztásnak.
sütött a nap, ahogy kellett, fortyogott a lé, a szaga már korán nagyon fini lett, úgyhogy napokig arról álmodoztam, hogy iszom a koviubi levét...
és aztán harmadnap estére szétszedtem, mert a kenyér tetején kezdett valami kis penészke nődögélni, azt meg ugye nem hagyjuk annyiban, de végül is elég volt neki a háromnapos rothasztás, isteni finom lett, és ugyan csak egy kiló ubiból csináltam, de azért az sem kevés...