shoppingtour

voltunk szombaton metzingenben, ami innen cirka százötven kilométerre van csupáncsak, hogy sosónak megvegyük ugyanazt a farmert, mint két éve, mert az vékony, abba nem rohad be a feneke nyáron, csak most ennek is kiszakadt a segge. meg akkor már vegyünk pulcsit is, meg ilyenek voltak a mozgatórugóink.
mire megérkeztünk, iszonyat felhők gyülekeztek, és mivel ez az outlet-sokaság ez mind a városka közepén van, kábé mintha a körúton csak outletek lennének, egészen elvette a kedvünket a mászkálástól a szakadó eső és a szélvihar. ez utóbbi hordta be egyébként az esőt meg a jeget a thai kajáldába, ahol dobozból pálcikával ettük a sült tésztát, egészen addig, míg a szőnyegük is szarrá ázott, meg csurom víz nem lett a padló, na ekkor megpróbálta a tulaj becsukni a mozgásérzékelős ajtót, ami egy ideig nem ment neki, mert mindig kinyílt a szegény kicsi ferdeszemű rabszolgáira, akik konyharuhával próbálták felitatni a többliter vizet. na ekkor bezárta teljesen, egészen addig, míg egy fazon megállt a zuhogó esőben az ajtó előtt, hogy ő bejönne. na ekkor mi meg átslisszantunk a szomszéd cukiba egy teára meg egy sütire.
mindez azon a napon történt, amikor is kora reggel kidzsaltunk a piacra, és az ottani kis kávézóban reggeliztünk, ergo az egész napot kávéházban és étteremben töltöttük.
nade aztán, miután nem kaptunk se farmert, se pulcsit, csak egy csiricsáré inget sosónak, elvágtattunk tübingenbe sétizni meg várost nézni, ami viszont fájdalomdíjnak kitűnő volt, mert marhaszép egy városka.