nyuggerek

vagyunk mi itt, az már biztos, koravén pihentek, távol afrikától, sőt, otthontól is.
perszehogy így megatömény egyveleget kap az ember, ha hazamegy egy hétre, de sajnos minden egyes alkalommal egyre inkább olyan a látogatás kicsengése, hogy akkor végülis nem is biztos, hogy mi olyan nagyon a közeljövőben haza. szeretnénk. menni. szeretnénk, de valahogy annyira idegbeteg az otthonlét, hogy az mégsem kívánkozik sehogy.
najó, lehet, hogy ha majd otthon leszünk gyerekestül, és nagyon unjuk már egymást, akkor majd visszasírjuk a nagyikat, a néha idegesítően önző, feleslegesen önfeláldozó, tutyimutyi, mitugrász, sértődős, éppen ránkszálló vagy közönyös családot, a betont, a meleget, az egymást tipró közhangulatot, de egyelőre asszem örülök, hogy mi itt, ők meg ott.