tű

na, sikerült holnap délre időpontot kapnom a fogorvoshoz (mára is kaptam volna, de a nődoki miatt nem klappolt a délelőtt), remélem akkor rendesen meg is csinálja a pótlást.
a nődokit is megjártuk, kisasszony már leszállt, beállt a buksija a medencémbe. amúgy minden rendben, mint mindig, és szó nélkül kaptam a következő vastabletta-adagot is (írtam magamnak egy emlékeztetőt, hogy iron tablet, és rajtahagytam a füzeten). a dokinő szerint nem pici a baba, és úgy tűnik, nem akar a kiirt időpont előtt jönni, úgyhogy legközelebb két hét múlva megyek megint ellenőrzésre (bár a kórházi beutalót már berakta a kiskönyvembe). kérdezgettem a szülés alatt fájdalomcsillapítókról, és próbált rábeszélni arra, hogy legyek nyitott, ne vessem el helyből az epidurált, bár lehet injekció formában is kérni fájdalomcsillapítót. aztán megkérdezte, hogy szoktam-e hegyet mászni. mondtam, hogy igen, erre azt mondta, akkor menni fog a dolog. a szülés egy az egyben olyan, mint a hegymászás. hogy van olyan, amikor azt hiszed, nem bírod többé, legszívesebben visszafordulnál, de aztán meg tudod csinálni, és amikor felérsz a csúcsra, az valami hihetetlen. hogy nem feltétlenül lesz kellemes, de ha elfogadod, hogy fájdalommal jár az, hogy világra jöjjön a baba, és a fájások közötti szünetekre koncentrálsz, azokat kiélvezed, a fájásokat meg elfogadod, mint szükséges rossz, akkor simán menni fog. csak ne menjünk be túl korán. mert az nagy szívás, tíz órát a kórházban vacakolni. menjünk minél később, ha rá hallgatunk. aztán rákérdeztem a kórházban tartott akupunktúrás szülés-előkészítésre is, azt mondta, hogy hajrá, az pont nekem való, mert még egy centis a méhszájam, menjek csak.
úgyhogy akkor ma délután beslattyogok a kórházba, és jól megszúrkáltatom magam. nagyon kíváncsi vagyok, milyen. még sosem akupunktúráztak meg. nagyon izgi.