szombaton leesett a köldökcsonk (kéthetesen, nem túl korán), vasárnap még Karoline jött, hogy megnézze, milyen, aztán hétfőn Elisabeth hivatalosan először megfürdette (a kórházban fürödtünk már egyet, aztán mi is beraktuk egy kis vízbe, mert már kicsípte a kaki a fenekét). nagyon élvezte kicsi Hanna, öröm volt nézni. azóta mi csak egyszer pancsiztunk, tegnap este, mert tegnapelőtt elment az este, és későn már nem akartunk ezzel vacakolni - a változatosság kedvéért sosó apjának kellett valamit vacakolni megint a számítógépével, igen, 1000 km távolságból, ez lassan mindennapos, amióta szombat este, amikor itt voltak, kapott egy újabb használtat, és persze most semmi sem műkszik úgy, mint a régivel, namindegy, ebbemost nemenjünk bele. amúgy a hétvége nem volt olyan szörnyű, mint azt péntek este elképzeltem - a második vigasztalhatatlanul bőgős estém volt ez a szülés óta. anyám plusz sosó szülei péntek estétől vasárnap délutánig, ez nem tűnt túl szívvidítónak, úgy éreztem, hogy a családozás elszívja minden energiámat, és már semmi nem marad szegény gyerekre, aki esténként sír, éjszaka is háromóránként eszik, és persze akkor is egyórás egy-egy etetés, mert lassan eszik a szentem... de nem volt olyan szörnyű, mondom, mindenki szinte a legjobb formáját hozta, Kati is csak egyszer jött elő azzal, hogy mi lesz, ha a gyerek fejére esik minden a szekrény tetejéről, a kaja-ügyeket is egész jól megoldottunk - Tamás nem eszik együtt tejes meg húsos dolgokat, meg persze disznót sem nagyon, de végülis itt sem volt nagy ütközés, anyám meg jól elsztorizgatott Katinak, neki majndem minden sztorit újra el lehetett mesélni...
szóval tegnap is fürcsi volt, mi azonban nem a szobában, a vasalódeszkán fürösztöttük, hanem a fürdőszobában, pedig ott ugye kihívás, mert nincs olyan felület, ahova le lehetne fektetni a gyerkőcöt pelenkázni vagy vetkőzni vagy akár törölni, csak a zuhanyzóba fér el az állvány, amin van a kiskád, merthogy ugye kádunk az sincs. szóval vetkőzés a szobában, pelenkába csavarva irány a fürdő, aztán fürcsi után törülközés, és vissza a szobába beolajozásra.
de ezt is imádta, ügyesen lassan csináltuk, hagytunk neki időt, hogy elengedje magát a vízben, és úgy tűnik, ebben tényleg Elisabethnek van igaza, ez bejön.
a sétával meg nagy mázlink van, mert múlt hét csütörtöktől egészen tegnapig ragyogó napsütéses időnk volt, így minden nap délután kimentünk egy-egy órára sétizni. volt úgy, hogy a nagyszülők meg az apja mentek vele császkálni, amíg én aluszkáltam. marha jó dolog ez a babakocsis séta, egyelőre élvezem nagyon.
tegnap az autósüléses változatot is kipróbáltuk, elvittük őkelmét igazolványfotózásra, kell a kép az útlevélhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése