Anyám ma megy haza, most szállhat fel éppen a gépe Stuttgartból.
Az első hét eléggé nehézkes volt, de aztán én is feloldódtam, már nem nyomasztott annyira a gyerek (valami szorongógép-szerű állapotban voltam sokáig, hogy úristen, gyorsan együnk, mi lesz ha közben felébred a gyerek), meg ő sem téblábolt annyit, keresve a helyét, és végülis nagyon jó volt, hogy főzött (hagymamenteset, fűszermenteset, amit csak a védőnő meghagyott), vasalt, néha ráhagytuk Hannát, amíg ügyintéztünk vagy vásároltunk, esténként dumáltunk sörözés közben. Sosó is bevallotta neki, hogy hiányozni fog, ami egészen nagy szám.
Szóval lehet, hogy két hét múlva, amikor Sosó három-négy napra Londonba megy, megint kicsábítjuk, hogy ne legyek egyes egyedül Hannával, mert ettől már most ki vagyok borulva (egyébkéntis közben kéne mennem a nőgyógyászhoz kontrollra, és jobb lenne hannát nem magammal vinni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése