sok

azért a három hasfájós nap viharos erejű széllel és esővel (magyarul a lakásba zárva) egy csöppet betett. mára egészen sikerült besokallnom a kiscsajtól, meg a hasfájós nyűglődésétől, meg a kurva postásoktól, akik mindig ide csöngetnek be, hogyha valakinek csomagja jött, meg magamtól, hogy kiakadtam a tehetetlenségtől, meg hogy a postást sem tudom elküldeni a picsába, mert idegesen még annyira sem tudok németül. és sosó gépe késett, remélhetőleg egy óra múlva (félnyolcra) már itthon is lesz, úgyhogy megvárjuk a fürdéssel, ha nincs nagy hiszti.
ja, és sosó holnap brüsszelbe megy, egy napra ugyan, de hát akkoris hajnalban megy és este jön. és ezt csak úgy mellékesen csak úgy tegnap este ejtette el a volt-e már kakás telefonja során (methogy tegnap találta ki a főnöke) - ja ez is marha izgi, hogy semmi másról nem szólt az utóbbi két nap legalább hat telefonbeszélgetése, mint hogy szart-e a gyerek, és még ő van kiakadva, mikor szólok, hogy beszélhetnénk másról is...
most éppen azon van kibukva, hogy szomorúan megjegyeztem, hogy ezek szerint holnap is nyolcra ér haza (elvileg negyed ötkor száll le frankfurtban - ma ötkor már a kocsiban kellett volna lennie, ebből háromnegyed hat lett, és akkor még ottvan a péntek esti forgalom, de azért én festem az ördögöt a falra), naszóval kapcsolatunk tetőponton...